“Három napig ki sem mozdultam otthonról.Beleültem a fájdalmamba és ott gubbasztottam egész nap.Maradékokat ettem,maradékokat ittam.Nem bántam.Nem értettem,hogy minek kéne tovább táplálnom a testem.Kinek?Miért?Csak úgy?Mert élni kell?Mert enni kell?Mert tovább kell csinálni?!Ki mondja?!Ki mondja meg nekem,hogy mit kell csinálni?Eltűnni szerettem volna,mint ahogy hajnalban felszívódnak a vízcseppek a növényekről.Vagy fűszálnak lenni,amelyről az első napsugár lenyalja a nedvességet.Vagy virág,csak úgy tündökölni bele a levegőbe és várni arra,hogy ki töri majd meg a derekam és szakít le magának.Csak ne annak lenni,aki vagyok!Bárcsak ne az lennék,aki vagyok!”